Ünnepi megemlékezések Szent István Király és az Új Kenyér Ünnepén
Szent István Király és az Új Kenyér Ünnepén
HAJDÚHADHÁZ, 2008, augusztus 19. 19,00 óra
Megtiszteltetés nemzetünk legnagyobb ünnepén a választókerület székhelyén, az ősi hajdúvárosban Hajdúhadházon együtt ünnepelni és emlékezni a Jelenlévőkkel.
Ezért külön tisztelettel köszönöm polgármester úr és a képviselő-testület felkérését, melynek örömmel tettem eleget.
Szent István Király és az Új Kenyér Ünnepén mindig különleges alkalom beszédet mondani, mert az ünnepi gondolatokat alapvetően befolyásolja az a felfokozott érzés és a misztikum, ami körüllengi a nemzet születésének történetét.
De hát kell-e csodálkozni ezen, hiszen olyan nagyjelentőségű eseményre emlékezünk, ami lehetővé tette, hogy a hosszú vándorlás végén, a Honfoglalás és a kalandozások után a magyarok hazát építsenek, hogy ennek a népnek országa legyen.
A magyarság Alfája, és remélem egyben Omegája Szent István Király alkotása, a Magyar Állam megszületése.
Augusztus 20-án Szent István, a Szent Korona országaiban mindenhol, és messze földrészeken is, ahol a szétszakított magyar nemzet tagjai élnek, megemlékeznek és ünnepelnek.
Megemlékeznek szerte a Földön, hiszen számukra ez marad a legfontosabb, az összetartozás örökös szimbólumát jelentő történelmi esemény.
Ünnepelnek, mert büszkék magyarságukra, és bármerre is sodorta az élet a nemzet tagjait, akár önszántukból, egy jobb élet reményében hagyták el az országot, akár életüket mentve menekültek el a borzalmak elől, megmaradtak magyarnak.
Külön is ki kell emelni, hogy folyamatosan ünnepelnek, büszkén és most is felemelt fejjel ünnepelnek azok is, akik soha nem hagyták el Szent István országát, és mégis 88 éve már más országok polgárai, a magyar állampolgárságuktól megfosztott magyarok.
Ünnepelnek, és mi is ünneplünk, mert van miért és van is mire büszkének lennünk.
Visszaemlékezve a történeti leírásokra, érdemes felidézni néhány fontos és kiemelkedő intézkedést, amivel a fiatal új ország a kontinens szerves részévé vált, igazodott a keresztény értékrendre alapuló, Európai közösségek életéhez.
Sokan gondolják úgy, és bevallom magam is azt gondoltam korábban, hogy a kereszténység útja, amire Szent István népét vezette, az egyetlen és kézenfekvő lehetősége volt a magyarságnak.
Nem is tehetett volna mást, hiszen akkor lehet mi is arra a sorsa jutunk, mint gepidák, a gótok, a kabarok, vagy éppen az avarok.
Pedig megtehette volna, békét köt Koppánnyal, összeáll a két sereg, és együtt indulnak újabb kalandokra, vagy éppen a magyarok eltűnését jelentő végső ütközetbe.
Megtehette volna, hogy átengedi a trónt, és Koppányra bízza a nép sorsát, visszavonul és igazán királyi módon éli le életét.
Tehát akkor is volt más választás, akkor is volt lehetőség a mérlegelésre.
Szent István Király tehát választott!
Nem sodródott, az állítólagos egyetlen lehetőség felé,
hanem a kereszténységet választotta.
Tisztelt Ünneplők!
Fontos kimondani, hogy Szent István Király választotta ki ezt az utat, és fel merte vele vállalni a megmaradáshoz szükséges sokszor kegyetlen lépéseket is.
Nem utánozta más ország vezetőinek szokásit, nem vette át más népek értékrendjét, nem akart senkihez sem hasonlítani. Magyar akart maradni, és magyar maradhatott mindenki, aki elfogadta István törvényeit, aki elfogadta azt az új szerződést jelentő egyezséget, melyet népének biztosított.
Törvénykönyvei és fiának írt Intelmei a kor legmodernebb államszervezetét, és közigazgatását teremtették meg.
Világos és egyértelmű szabályokat fogalmazott meg, érthetővé tett mindenki számára azt a berendezkedést, amivel megvédhette az országot és annak népét.
A történelem első, Alkotmányszerű okiratai voltak ezek, az első szerződés az államszervezet és állam területén élő lakók között.
Pontosan tudta, hogy csak akkor maradhat meg nemzetünk, ha gyökereiben szilárdan megkapaszkodva, a mindennapokat, a kor kívánalmaihoz tudja igazítani.
Fejet hajtott, de nem térdelt le, elfogadta és elfogadtatta az európai egységet jelentő kereszténységet, de népének saját hazát és önrendelkezést akart.
Megtanulta a nyugattól mindazt, amit érdemes volt és meg kellett tanulni. Befogadta azokat is, akik bebocsátást kértek országunkba, azokat, akik hajlandóak voltak megdolgozni saját és hazájuk boldogulásáért, és kellett meg is védték azt.
Európa befogadó nemzete lett a magyar, melynek hazája, határai és azt megvédeni képes hadserege elfoglalta helyét a kontinensen, egyenrangú tagja lett a nagy közösségnek. Példa nélküli kvázi jogbiztonság fogadta és tartotta meg az ország népét, ami máshol Európában nem volt elérhető. Ez a kiszámíthatóság emelte különleges státuszba István országát.
Tisztelt Ünneplők!
Az ünnep előestéjén érdemes megvizsgálni, mi maradt mára meg Szent István alkotásából, érdemes megvizsgálni hol járunk most, akár azt is, hogy gyarapodott-e országa az elmúlt években?
Első királyunk országában szigorúan védték a magán- és a köztulajdont, a tolvajokat, rablókat kegyetlenül megbüntették, a hatalmaskodókat és az erőszakoskodókat rendre tanították. A közösséget megkárosítókat rendtől és hovatartozástól függetlenül súlyosan büntették, vagy száműzték az országból.
Kivetették és be is szedték az adókat, de abból a közjót szolgáló épületeket és az országot építettek.
Egy erős magyar gazdaságban magyar kereskedők voltak az elsők, az idegen kufároknak, pedig várniuk kellett a sorukra, és csak akkor piacolhattak, ha a vár ura megengedte.
Megadták Istennek, ami az Istené, a Királynak, ami a királyé, sőt még a jobbágy is megkapta a jussát.
A vezetők éppen ebben az időszakban törvényt ültek, meg hányták-vetették dolgaikat, és okultak a hibáikból, és kijavították azokat, új törvényeket hoztak.
Egy működőképes szláv típusú megyerendszer, az államszervezet teljesen kiépült rendszere nyújtott oltalmat és segített a rászorultakon, de munkára kötelezte az épeket és egészségeseket.
Bajor katonai rendszerrel, nyugati típusú kincstári hivatallal, és állami pénzrendszerrel rendelkezett az István korabeli ország, mely a korszerűségét tekintve messze megelőzte a történelmi kort.
Szent István hadserege és várai mindig erősek voltak, 38 évi uralkodása alatt megőrizte országa függetlenségét, nem lett a német császár hűbérese, és a pápától is önálló egyház alapítására kapott lehetőséget.
A jelenlegi helyzet Szent István országában azonban inkább elkeserítő.
Kis túlzással, de példaként mondhatjuk, hogy ma Magyarországon a krumpli tolvajt szigorúan megbüntetik, aki az ország ásványi kincseit, energiáját elherdálja, a hasznot zsebre vágja, azt kitüntetik.
Manapság a tehén tolvajt leültetik, aki elhajtja az egész csordát, abból meg hétköznapi hős lesz, vagy megélhetési bűnöző.
Más, egészségesebb lelkületű országban, ha elkésik vonat, lemond a miniszter, nálunk meg aki átveszi a lebontott hídalkatrészeket, vagy felszedi a síneket, átveszi a lopott köztéri szobrokat, abból milliárdos lesz, vagy rosszabb esetben csak a miniszter szponzora.
Van furcsaság ebben az országban bőséggel, hiszen amíg más országban a közösség vagyonát megkárosító miniszter öngyilkos lesz, vagy kivégzik, nálunk azok csinálnak politikai karriert, akik kétes és ingoványos utakon a legtöbbet szerezték meg az állami vagyonból.
Nyomát sem találjuk ma a rendnek, a rendvédelemnek, a független igazságszolgáltatásnak és közigazgatásnak, a felelősségteljes, jövőbe néző politikai magatartásnak.
Szinte hihetetlen, hogy aki megkárosítja az embereket, ellopja a pénzüket, abból hogyan lesz filmsztár, vagy példakép?
Ha valaki idetévedne István Király korabeli országából, nem igazán értené meg, hogy engedhetik meg, a természet törvényei ellen cselekvőknek, a természet rendjével ellentétes kapcsolatokban élőknek, hogy lassan nagyobb jogai legyenek, mint akik Isten törvényei szerint élnek?
Nem egy erős ország, hanem egy elkábított, lebutított és kizsigerelt tömeg néz fel kérdően az égre, hogy hogyan is történhetett ez meg velünk?
Hogyan is lehettünk még a Millennium Évében bizakodó magyarként, elismert és tisztelt tagjai az európai közösségnek, ha most szégyenkeznünk kell mindenért, ha most mindenki előttünk jár, aki utánunk kullogott rövid időn belül elhagy bennünket.
Fiataljainknak, az utánunk jövőknek vajon milyen tartást ad a mai magyar állam? Mert azt már tudjuk, hogy, mit ajánlott egy zavarodott elme.
Vajon ma mit üzen, és mit tud ajánlani a Magyar Állam a dolgozóknak? Mit tud üzenni és ajánlani a vállalkozóknak? Mivel biztatja a fiatal házasokat, és mit tesz azért, hogy ne sorvadjon tovább a magyar?
És mit ajánl az idősebbeknek, és ezzel mit jelez felénk, akik a hátunkon visszük az egész országot, mit üzen a dolgozók, vállalkozók, gazdálkodók, termelők, és közszolgák világának?
A mai Magyar Állam azt üzeni a fiataljainak, hogy nem elég mobilak, igenis fizessenek, ha tanulni akarnak, bár aki ezt mondják, azok mind egy szálig közpénzen tanultak. Azt is üzeni, hogy hiába tanulsz a szülők keservesen kiszorított pénzéből, legfeljebb minden negyedik diplomásnak lesz munkahelye, és közülük is csak minden másodiknak, a végzettségnek megfelelő.
Azt is üzeni a fiataloknak, a felnőtt kor felé igyekvő ifjaknak, hogy próbáld ki a kábítószert, majd csak akkor mondhatsz véleményt drogosokról, ne házasodjatok, ne vállaljatok gyereket, sőt próbáljátok ki milyen az azonos neműekkel, ez az új trend, majd a kis ágytornákon felkapaszkodott dívák, a saját butaságukból, és a származásukból üzletet csinálók megmondják, hogyan kell élni.
Ne tisztelt az idősebbet, sőt harcolj vele, hiszen lehet, tőled veszi el a levegőt.
Mit üzen a családoknak? Ha vállaltál gyereket úgy tartsd el ahogy akarod, ha nő vagy és szülni akarsz, vissza már nem kerülsz a munkahelyedre, különben sem kell a hazádnak a saját vére, jön ide kínai, vagy indiai amennyi kell.
A kínai gyerek, aki itt születik egyből magyar állampolgár lesz, pedig lehet, hogy soha nem fog magyarul beszélni, és soha nem tudja meg ki volt Szent István. Megvan a szüleinek a magukhoz való eszük, hiszen ők itt is kínaiak maradnak, itt is megőrzik kultúrájukat, összetartanak, ki tudja mit hoz még a jövő.
Mit üzen a munkavállalónak? Azt üzeni, barátom, te nem voltál jókor jó helyen, így kulizhatol amíg élsz, abból a bérből, amiben én megegyezek a munkaadódal. Annyi marad a zsebedben, amennyit én akarok, majd adok még, ha hagyod magad újra átverni.
Mit üzem a vállalkozóknak? Fektess be az államba, finanszírozd meg a beruházásait, és várj az ÁFÁ-ra és a sorodra. Különben is örülj, hogy munkát kaptál, és még nem küldtem ki rád az APEH-et.
Mit üzen a közszolgáknak? Vagy engem szolgálsz, vagy repülsz, különben is sokan vannak még, akik felesküdtek a köz szolgálatára, le kell őket cserélni általam kijelölt, és hozzám lojális cégekre!
Mit üzen az idősebbeknek? Hiába dolgoztál, és hiába vonták le tőled a járulékot, vagy tartották vissza a jogosan járó fizetésedet, ha beteg leszel fizess!
A nyugdíjad több mint tegnap, de minden nap kevesebbet ér, de ha mellette még dolgozni is akarsz, akkor még egyszer fizesd meg azt, amit már régóta kifizettél.
És mit üzen a körülöttünk lévő világnak?
Ezek a magyarok erre valók, nem méltók másféle bánásmódra, hiszen így hagyták magukat már számtalanszor becsapni, eddig is eltűrték, ha becsapták őket, nem kár értük, ezért eladjuk alóluk az országot. Jók lesznek a saját földjükön szolgáknak!
Van-e kiút, van valami biztos pont a magyarok életében, ahonnan újrakezdhetjük?
Van, hiszen itt vagyunk ma is, a templomok jótékony árnyékában, mert a templomaink megmaradtak.
Nem csak tízfalunként állnak büszkén, dacolva az új idők, a jelen viharaival.
Az ég felé tornyosulva, méltóságteljesen hirdetik: – Isten országa maradt, beteljesült Szent István álma, mert a Mária oltalmába ajánlott országa, amíg templomaink állnak nem veszhetnek el.
Ez a biztos pont, az egyetlen, mely Európa népeivel ugyanúgy összeköt, mint ahogy az elején, 1008 évvel ezelőtt.
Az egyetlen, örökös és biztos alap, amire újra építkezhet a magyar nép, és amiben újra bízhat a magyar nemzet.
Mert van kiút, ebből a helyzetből és van remény arra, hogy megállítsuk azokat a folyamatokat, melyek István örökségét romba döntik.
Mert az nem lehet, hogy Szent István kései népe, magát örökösének tartva, a kereszténység értékeit megtagadja, és hagyja lerombolni azt az értékrendet, ami a magyar nemzetet több mint ezer éven keresztül megvédte a pusztulástól, ami 4 évvel ezelőtt az Európai Népek közösségében újra egyenrangúvá emelte.
Vegyük észre és mondjuk ki: – akik ma Új Magyarországot akarnak építeni, az állam erejét szándékosan gyengítve és a biztonságot jelentő közös vagyont elherdálják, magát az ország népét teszik kiszolgáltatottá.
Akik a közösség eddig elért eredményeit, a közvagyont zsebre vágják, az állam feleslegességét hangoztatják, elsorvasszák a falvakat, bezárják az iskolákat, kórházakat, a közösen évek alatt összerakott adóinkból származó bevételekre rátenyerelnek, azok az államszervezet pusztulását akarják.
Vegyük észre, mindezt azért teszik, hogy az állam ne legyen képes az ország lakóinak védelmére, a közös érdekeinek a megvédésére, az ország megszűnjön, mint védőbástya, mint védőháló, hogy eljöhessen az „ő országuk, a kiváltságosak országa”, végképp átvegye a hatalmat a piac, a pénztőke mindenhatósága.
Vegyük észre tisztelt Jelenlévők, Hölgyeim és Uraim, ezek nem Szent István örökösei, hanem művének árulói.
Tisztelt Ünneplők! Hölgyeim és uraim!
Most is van másik út, most is van választási lehetőség.
Szakítani lehet, és szakítani kell azzal a velejéig romlott világgal, ami az embereket győztesekre és vesztesekre osztja, ami az embereket koncfüggő, számító és értéknélküli fogyasztókká süllyeszti.
Szakítani lehet, és szakítani kell a hamis csodákat ígérő, bennünket is, a hazugsággal fenntartott hatalom képére formálni akaró világgal.
Ha nem tesszük meg, akkor nem is gondoljuk komolyan, talán soha nem is gondoltuk komolyan, hogy mi Szent István örökösei vagyunk.
Ha nem tesszük meg, akkor nekünk nem is fontos a haza, nem fontos a család, nem fontos a gyermek, nem fontos a munkára épülő biztonság és boldogulás, és nem fontos az egymás tiszteletére épülő közösség sem.
Ha a haza sorvad, mi sem gyarapodhatunk, csak a kiváltságosaknak jut a gazdagságból, de ha a nemzet tagjai jobban élnek, ha többsége él jobban, akkor az egész ország erősebbé és tehetősebbé válik.
Mindig és mindenki nem lehet mindig jó helyen, és a mindig kevesebb és kevesebb lesz a hely, ami csak a mételyt, a bizalmatlanságot és az örökös szembenállást erősíti.
Ezért olyanra kell formálni a körülöttünk lévő világot, a mindennapi élet szabályait, hogy az rólunk szóljon, és bennünket szolgáljon.
Ehhez azonban tisztázni kell, a mindenki számára elfogadható, és a többség által megfogalmazott közös értékeinket.
Ez az ország akkor maradhat Isten és Szent István Király országa, ha a többségben lévő, keresztény közösségek akarata úgy érvényesül, hogy közben tiszteletben tartja a kisebbségben lévők vallási,- faji, vagy entitásbeli szabadságát, de mindenki számára kötelező szabályokat tart és tartat be az állam minden polgárával.
Szent István jobbja, egyik szent ereklyénk, egyszerre szimbolizálja az erős akaratot, és a népét védelmező kart.
Erős állam volt első Királyunk álma és egy erős ország, a kereszténység erős vára lett a magyarok hazája.
Ha őszintén tiszteljük és elfogadjuk a Szent Istváni örökséget, akkor nekünk is erős államot, az ország lakóinak szociális és anyagi biztonságát megvédő,
a saját gazdaságát megerősítő, és megvédő, fiataljainak
választható jövőképet biztosító világot kell magunk köré építeni.
Ezért eljött az idő az erőgyűjtésre, és eljött az ideje a számvetésnek is.
Meg kell ismertetni a tévelygőkkel a tényeket, és fel kell nyitni a szemeket.
Mert én abban hiszek, hogy a magyarok nem hagyták el végleg a Szent Istváni utat.
Azt sem felejtették el, hogy Európa népeinek akkor lehetünk újra egyenrangú, és erős partnerei, csak akkor tisztelnek újra bennünket, ha a közös szabályokhoz igazodva, de a magunk útját járjuk, országunk népét és a magyar nemzet tagjait mindenki másnál jobban szeretjük.
Legyen elszántságunk a szembenézéshez, egyen akaratunk a tisztánlátásra,
legyen hitünk önmagunkban, mert ha hisszük, hogy most is van kiút,
akkor lesz erőnk is a változtatáshoz.
Ne feledjük, amíg a magyar földön megterem
az Új Kenyér, addig mindig lesz lehetőségünk az újrakezdéshez!
Adjon példát mindannyiunk számára a Szent István ereje és akarata, legyen miénk is,
csodálatos álma!
Isten áld meg Országod, áld meg a Magyart
Isten áld meg Országod, áld meg a Magyart
