Városnap – Vámospércs – 2007. július 1.

Mert Önök is bizonyára egyetértenek velem, amikor azt állítom, a jókívánság mögött, üzenet is sok más is van.
Van az üzenet mögött, egy elismerés is, ami annak a teljesítménynek szól, amit a városi rang újbóli megszerzése érekében, ez a közösség összeadott.
Van az üzenet mögött, egy elvárás is, ami főleg a környékbeliek szemszögéből nézve azt jelenti, folytatódjon tovább a város fejlődése, mert ezzel biztosítva látják a városi szolgáltatások jelenlétét, illetve az önkormányzati és közigazgatási feladatok ellátásában az együttműködés lehetőségét.
Van az üzenet mögött, egy bíztatás is, ami azt jelenti, hogy egy erősödő szomszéd, húzóerővel bír a környékére, jó példával jár elől, inspirálja a települések vezetőit és lakóit, a fejlődésre törekvésre.
Van az üzenet mögött, egyfajta aggódás és féltés is, ami azért fogalmazódik meg, sokszor kimondatlanul, amikor azt látják, hiába a közösség összefogása és akarata, ha egy jó kondícióban lévő város sem képes megküzdeni az előtte tornyosuló problémákkal, akkor nem fog sikerülni a gyengébbeknek sem.
És van az üzenet mögött, egy fontos jelzés, mondhatjuk, az üzenetnek maga a lényege, mely így szól, számítunk rátok Vámospércsiek!
Amikor az elismerést megérezzük, a jókívánságban, akkor büszkén kell visszagondolni a munkával eltöltött évekre, az elért eredményekre, és büszkén kell vállalni a múltat, ami tartást adott, és visszaemelte városi rangjára ezt a hajdúvárost.
Amikor az elvárást érezzük meg, egy jókívánságban, akkor tudni kell, a rang kötelez, és ezért a címért korábban versenyzőknek igazolni kell, hogy megérdemelten lett a mikor-térség központja Vámospércs.
Amikor megérezzük a bíztatást, az ünnepi üzenetben, akkor érezniük kell, hogy mellettük, és nem a hátuk mögött érezhetik a környékbelieket, mellettük, szorosan mellettük haladva, vállvetve indulhatnak tovább azon az úton, melyekre szomszédjaik társul szegődtek.
Amikor aggódás, vagy féltés érződik ki a jókívánságból, akkor a leselkedő veszélyekre hívják fel a figyelmet, arra, hogy ott vannak velünk az úton, de jelen vannak azok a veszélyek is, melyekre oda kell figyelni.
És amikor megérezik az üzenetnek, a jókívánságnak a lényegét, és tapasztalják, hogy életükre mások is figyelnek, akkor tudni kell, számít erre a közösségre egy nagyobb, számít erre a városra egy térség és egy ország, számít a hajdúk kései leszármazottaira egy nemzet, melynek szüksége van az erős akaratra, a határozott jellemre, a dolgos kézre, és a lelket erősítő keresztény szívre.

Tisztelt Jelenlévők! Kedves Vámospércsiek!
A történelemórákon „városok” hallatán, általában a várral, illetve erőddel rendelkező településekről tanultunk. A valóságban és jelen világunkban azonban, számos kisebb település büszkélkedhet várrommal, vagy felújított emlékhellyel, illetve számos nagyobb település nem rendelkezik olyan épülettel, mely valaha „vár”-ként szolgált, védve lakóit és térségét, helyet adva a közügyek intézéséhez, az egészségügyi szolgáltatásokhoz, helyet adva az oktatás, a kulturális élet és a hitélet szintereinek.
A Korponai Levél, mely 1605-ben hajdúvárosi rangra emelte a korábbi „vámszedő” helyet, nem arra kötelezte katonáit és az itt élőket, hogy építsenek várat, hanem azt kérte tőlük, őrizzék és vigyázzák meg azokat az értékeket, melyekért a hajdúvitézek harcoltak.
Ezért építettek iskolát, és ezért alapítottak református egyházközséget.
A városiasodás indult el, nem a várépítés, nem akarta elzárni közösségét ez a város, és nem akarta kívül rekeszteni a környékbelieket.
Így létesülhettek nagyüzemek, és vállalatok, így működhetnek ma is híres és sok embert foglalkoztató cégek, mint a Príma-Enten, a Demko-Feder, vagy a Vámosgép.
A vezetők és közösségük azt akarták, hogy összeadódjon az itt élők ereje, hogy a jelképes „várfal”, az a közösség alkotta normákat, és a közösség által elfogadott értékeket jelentse, mely képes megvédeni az önállóságot és a szabadságot.
A vámospércsi, újlétai, álmosdi, bagaméri, nyírábrányi, fülöpi és nyírmártonfalvai emberek összefogása, együttműködése jelenti a vár falát, melyet nem kezdhet ki az idő, és nem rombolhat le rossz szándék, ha a vezetők és a közösségek nem térnek le arról az útról, melyet elődeik építettek.
Egy közösséget azonban vezetni kell. Minél nagyobb és színesebb kultúrájú, minél önállóbbak és minél fejlettebbek tagjai, annál nehezebb.
És egy nagy közösséget csak egy erős város, egy erős vezetés, egy erős Vámospércs tud vezetni.
Ezért egyaránt fontos a szomszédok, mint az itt élők számára, hogy Vámospércs erős város legyen, hogy vezetni tudjon, megvédjen és felemeljen, árnyéka jótékony és nem ártalmas legyen.
Egy erős Vámopércsre van szüksége ennek a térségnek, egy erős Vámospércsre van szüksége ennek az országnak, ennek a nemzetnek! 

Tisztelt Ünneplők!
Az ember azt hallotta szüleitől, szerintem minden szülő azt tanította, hogy csak akkor tudunk boldogulni az életben, ha fizikailag, szellemileg és lelkileg is erősek vagyunk.
A mindennapok tele vannak kihívásokkal, megpróbáltatásokkal, melyeken elsősorban lelki erővel, hittel és kitartással lehet túljutni.
Jól tudjuk, ha nem elég friss egy közösség, vagy egy egyén szellemi teljesítőképessége, és nincs meg az ezt megalapozó fizikai erőnléte, nem tud túllépni a gondjain, nem tud ötről-a hatra jutni.
Sokan vannak ma ebben az országban, akiknek nem áll érdekükben az, hogy a magyar emberek, a magyar közösségek, a Vámopércsek erősek legyenek.
Nem áll érdekükben, mert ők egy gyenge, egy összefogásra és a mindennapok küzdelemére képtelen közösségekben tudnak célba jutni.
Számukra az a jó, ha gyenge egy közösség, és nem képes megküzdeni az elé kerülő kihívásokkal, hiszen egy legyengült, akaratgyenge, hit nélküli világban, a piac válik mindenhatóvá, a költség-haszon elven működő világban, a spekulánsok, a haszonlesők aranykora jöhet el.
Nekünk azonban, és főleg azoknak a közösségeknek, akik génjeikben hordozzák az erőt, mint ahogy Önök, vámospércsiek, egy erős közösségre, egy erős térségre, egy erős országra és nemzetre van szükségünk.
Mert egy erős ország felemel, egy gyenge ország lehúz. Egy erős közösség adni képes, egy gyenge elvesz tőlünk. Az erős előre visz és támogat, egy gyenge gátol és hátráltat. Egy erős város segít és megvéd, a gyenge kihasznál és cserbenhagy.
Egy erős országért és egy erős közösségért mindenki szívesen hoz áldozatot, mert biztosak lehetünk abban, hogy ha kell áldoz érted.
Egy erős közösségnek, egy erős országnak minden tagja fontos, egy gyenge közösség és egy gyenge ország szélnek ereszti, sőt elküldi fiataljait.
Vámospércs 125 év után kapta vissza város rangját, és már hatodik éve bizonyítja, olyan közössége van, mely képes megvédeni a lakói érdekeit, és képes megvalósítani céljait.
Így épülhettek és bővülhettek az intézmények, épülhettek az utak és vízelvezető csatornák, és így valósulhatnak meg a jelen elképzelései, így lehet kész az 6 éve húzódó csatornázás, és a járóbeteg-szakrendelő.
De tisztelt Jelenlévők, ne higgyék, hogy ennek mindenki örül, és ne higgyék, hogy a jövő terveinek megvalósításáról mindenki ugyanazt gondolja.
Mert bizony nem mindenki számára fontos a közösség, sokan vannak, akik csak egyéni boldogulásukat keresik és ha kell gondolkodás nélkül feláldozzák a közösséget, ha sikerükhöz ezen az úton lehet eljutni.
Többen törekednek arra, itt, és ebben az országban, hogy a legyengített közösségeket odadobják a nagytőke, a milliárdosok prédájáva.
Többen munkálkodnak azon, hogy az utolsó esélytől megfosszák a magyar vidéket, ezt a térséget lefagyasszák, mert megbízójuktól ezt az utasítást kapták.
Többen is vannak azok a haszonlesők, akik akkor is gazdagodnak, amikor a közösség tagjai szegényednek, amikor mindennapi életük bizonytalanná válik, amikor kilátástalanság és reményvesztettség lesz úrrá rajtuk.
De egy erős közösségnek, egy hajdúvárosnak, egy Vámospércsnek, képesnek kell lenni arra, hogy hű maradjon küldetéséhez, megvédje saját és tágabb közössége érdekeit, megfeleljen az elvárásoknak, képesnek kell lenni arra, hogy erőt merítsen a bíztatásból, és arra is, hogy kezdeményezője legyen a változásnak, mely a térséget és ezt az országot felemeli, erőssé teszi.
Mi bízunk ebben a közösségben, és hiszünk is abban, hogy szép és értelmes jövő vár Vámospércsre.
Azt kérjük azonban, hogy legyen kezdeményező, legyen élenjáró és követendő példa azok számára, akik megijednek, ha kihívás elé kerülnek, megrémülnek, ha valami egyből nem sikerül, és kétségbe esnek, ha nem jutnak hozzá, egy régen várt lehetőséghez.
E közösség tagjainak legyen erő a karjaiban, legyen frissesség a fejében, legyen tartás és hit a lelkében.
Önökkel lehet Magyarország újra erős, a Vámospércsiekkel és a környékben élők közösségeivel bízhatunk abban, hogy megvalósul amit Széchényi István híres beszéde végén mondott: 
„Sokan azt gondolják: ’Magyarország volt, – én azt szeretném hinni lesz!”
Ennek megvalósításához ajánlom magam és a választókerület lakóinak erejét és támogatását!
Isten áldd meg a Vámospércsieket! Isten áldd meg a Magyart!