“Vidékfejlesztés, vagy falurombolás”

Az önkormányzati választásokon megkapott bizonyítványa ellenére, mégiscsak lesz olyan „bátor”, hogy semmibe vegye a választói akaratot, és pártkatonái útján vágja el a magyar vidék előtt, a felzárkózás lehetőségét.
Mégiscsak lesz olyan „bátor és demokrata”, hogy a magyar nemzet évezredes teljesítményének eredményét, kénye-kedve és a jelenlegi hatalmát fenntartó üzleti körök érdekeinek megfelelően, szétossza.
Az „igazságosság” jegyében a vidék lakosságának, jobb esetben az uniós források 23-25 %-át szánja a vezérkar, a többit pedig a már korábban bevált trükkök százaival a költségvetési hiány csökkentésére, az államcsőd elkerülésére, illetve Kék Áramlat és más fantázianevű pénznyelő-programokra fordítja.
Az „esélyegyenlőség” kormányaként, az üzlettársaknak, az új könyörtelen arisztokrácia kiváltságosainak, a háttérpaktumokban jártas, számára megfelelő „konzervatív erőnek” és a legújabb kori, nemzetpusztító diktatúra feltétlen híveinek számító települési vezetőknek biztosítja a hozzáférés lehetőségét.
De csak azoknak, és csakis nekik, és tisztelt Országgyűlés, és ez nem fogadható el.
Több napon keresztül lehetne továbbsorolni azokat a vidék, és önkormányzat-ellenes intézkedéseket, melyek megnyomorítják a mindennapokat, de az előttem szólók utaltak rá, és részben meg is tették.
Azonban az Európai Unió, a csatlakozó országok számára, a fejlettségbeli különbségek csökkentésére, a felzárkóztatásra szánt egyre bizonytalanabb forrásainak elherdálása, és nem a célzott eredmények elérése érdekében történő felhasználása, már nem hiba, hanem bűn.
Szándékosan elkövetett bűncselekményről van szó, melynek során nem arra használják fel, ezeket az egyszeri, soha vissza nem térő lehetőséget jelentő forrásokat, amire hivatott lenne, hanem az egyébként is versenyképes és arcátlanul gazdagodó holdudvarra, és a területi kiegyenlítésre szánt forrásokra jogosulatlan fővárosra.
A területfejlesztés szempontjából leghátrányosabb helyzetű 48 kistérségből, mondvacsinált, lejárt szavatosságú, politikai megrendelésre készített tanulmányokkal alátámasztott szempontrendszert tákoltak össze néhányan, tudományos és megalapozott alkotásnak beállítva. Tették ezt ugyanazok, akik egy évvel ezelőtt, „hiteles” képet festettek le az ország állapotáról, befolyásolva a közvéleményt és a választókat
A 2001-es, 2003-as és 2005-ös keltezésű és gyártmányú tanulmányok összegzéséhez, külön nehézségek árán már ugyan hozzáférhettünk, de senki nem látta kiértékelve és összehasonlítva a vizsgált kistérségek adatait, továbbra is homály és kétely fedi, az egyértelműen politikai érdekek tükrében meghozott döntések valódi háttéranyagát.
Először 28, majd mivel nem volt védhető a saját csapatuk előtt sem, hogy az unió GDP/fő alapú fejlettségének mindössze 41-42 %-át elérő észak-magyarországi régió mellett, az észak-alföldi régióból nincs hajdú-bihari település, ezért egyet beemelve, most már 29 kistérséget próbálnak, valamivel kedvezőbb helyzetbe hozni, 120 milliárd Ft többlettámogatást biztosítva. 

Tisztelt Országgyűlés!

Az elmúlt hónapok eszeveszett pénzbehajtásának áldozatai között, rendre ott találjuk a leghátrányosabb kistérségek településeinek lakóit.
Mint már említették, az itt élők esetében romlik elsősorban a közösségi közlekedés, a postai szolgáltatások, az egészségügyi alapellátások és szolgáltatások igénybevételének lehetőségei, ezeken a helyeken építik le a működő iskolákat, vonják össze a szociális és jóléti feladatok ellátórendszerét, ezeken a helyeken épül a legkevesebb önkormányzati út, itt épül a legkevesebb belvízcsatorna, és itt jön létre a legkevesebb munkahelyteremtő beruházás.
Itt nehezedik a legtöbb teher a családokra, az önkormányzatokra, a vállalkozásokra, itt zárnak be, és kerülnek a kiszolgáltatott helyzetbe a leggyakrabban a gyárak és üzemek, itt a legnehezebb kifizetni a vizitdíjat, a tandíjat, a megemelt gáz- és villanyszámlákat, a munkáltatókat és a piaci szektor adóterheit.
Itt szenvednek legtöbbet, és itt élnek a legtöbben, a minden tekintetben, a legrosszabb helyzetben lévő romák. Itt fejlődik legkevésbé a demokrácia működésének alapjait jelentő civil szektor, itt viszik el a legtávolabbra a lakosságtól a közszolgáltatásokat. Itt viseli meg a legjobban a lakosságot, a kormány ötletbörzéje szerint végrehajtásra kerülő közigazgatási átszervezés, hatásköri összevonásokkal és elvonásokkal járó, az önkormányzatokat alapjaiban gyengítő hatalom-koncentráció.
És itt maradhatnak le a települések a legnagyobb arányban az uniós források adta lehetőségektől, a saját erő hiánya miatt.
Mondják: – Mit akarnak ettől az országtól!? Miért büntetik a vidéket!? Miért kell összeugrasztani a településeket, miért kell megosztani a lakosságot?!
Miért nem adjak meg az esélyt, legalább ezt az utolsót arra, hogy ne betonozódjon be örökre a bennünket sújtó hátárnyunk?! Mi a bűnünk, hogy nekünk örökre csak másodrendű létre van kilátásunk?! Mit kell tenni azért, hogy mások is hozzáférjenek a földi javakhoz?!

Tisztelt Kormányoldal!

Ha azon múlik, hogy csupán azért nem kapnak ezek a települések és térségek többletforrásokat, mert ellenzéki polgármesterei, és képviselői vannak, akkor mondják meg.
Ha a mi személyünk az akadálya annak, hogy ezek a térségek is megkapják azokat a forrásokat, ami jár nekik, ha csupán miattunk büntetik a vidéki embereket, miattunk nem kaphatnak egy utolsó esélyt arra, hogy kitörjenek ebből a reményt felőrlő, kilátástalan helyzetből, úgy mondják ki, mi megértjük mit kell tennünk.
Ha biztosítják az uniós forrásokból a térség lakóira, létszámarányosan jutó támogatásokat, például esetünkben 61 ezer emberre a 48 milliárd forintot, akkor az általunk képviselt települések lakóinak érdekében azonnal félre állunk.

Tisztelt Képviselők!

Értsék meg, és vegyék tudomásul, nem oszthatják el politikai és üzleti alapon a területi kiegyenlítésre, és felzárkóztatásra az Európa Uniótól, ezeréves európai létünk eredményeként érkező forrásokat!

Most még meggondolhatják, tegyék meg addig, ameddig még nem késő!
Köszönöm figyelmüket!

Tasó László