XIV. Ligetaljai Napok – Nyíradony

Nyíradony város önkormányzata és a Dél-Nyírség Ligetaljai Települések Egyesületének nevében tisztelettel köszöntöm a XIV. LN minden kedves résztvevőjét!
Köszöntöm kulturális és hagyományőrző csoportok, népdalkörök és pávakörök, a néptánc, a modern táncok, a hip-hop a capuiera, a latin táncok jeles képviselőit, népművészeket, bábozókat, mindenkit, aki ma fellépésével hozzájárult a találkozó értékességéhez.
Köszöntöm a technikai sportok, a labdarúgás, tegnapi nap folyamán az úszás kedvelőit, a Ki-mit-tud versenyen résztvevőket, a gyerekszínpad fellépőit, és a civil szervezetek találkozójának résztvevőit.
Külön köszöntöm a csoportok vezetőit, Vendégeinket, polgármestereket és a képviselőtestületek tagjait.
Örömmel fogadtuk ez évben is Esztelneki és Tenkei vendégeinket, a Zentai delegációt, Érmihályfalva vezérkarát és csapatait, élükön a polgármesterrel és alpolgármesterével, köszöntöm a Nagyváradiakat, Körtvélyesről, a határon túlról, és a térségből érkezett érdeklődőket.
Sok szereplő és sok kedves vendég érkezett ma Nyíradonyba, illetve a hétvégén.
Ezért különösen sokat dolgoztak azok a helyiek, akik vendégül látták őket, akik főztek rájuk, akik biztosították az ellátásukat, illetve akik ma dolgoznak azért, hogy megelégedve menjenek haza a vendégek és vágyjanak a legközelebbi találkozásra.
Ma is szoros eredményt hozott a főzőverseny, nagy küzdelmet a foci-torna, és a kirakodóvásár színvonala is óriásit javult.
Jó az idő, kellemes a hőmérséklet, és most jön még a java, most jönnek a hangulatfelelősök, és kisorsolják a tombolajáték nyereményeit.
Nem is lenne illő elvenni az időt azoktól, akik tőlem színvonalasabb produkcióval töltik meg a színpadot, így csak egy rövid gondolatot osztok meg Önökkel, köszöntve az ünnepet, köszöntve a Ligetaljai Napok záró-rendezvényét.
Ez a rövid gondolat arról szól, hogy milyen jövő várna a magyarokra, ha az ilyen rendezvények elmaradnának.
Először is, ha nem lennének kulturális és hagyományőrző csoportok, azokat, akik magyar dalokat dúdolnának először nacionalistának tartanák, a pávaköri próbákat irredenta találkozók, a hatalom megdöntésére irányuló, büntetendő cselekedetnek minősítenék, jobb esetben engedélyezett szekta módján működhetnének, de állami és önkormányzati támogatás nélkül, otthon a pincében, vagy jobb esetben eldugott helyeken, illegalitásban.
A népmesék és a magyar mondavilág szamizdatnak számítana, a veszélyessége miatt költségessé váló terjesztése miatt, rövidesen eltűnne.
A verbunkot, mivel nem szolgálja az esélyegyenlőség elvét, kitiltanák a néptánc világából, a csárdást úgy lehetne táncolni, ha egyharmad-egyharmad arányban, azonos nemű párok is alkotnák a csoportokat.
A Hímnusz kezdő sorát megváltoztatnák, nem Isten áldását kérnék a Köztársaság lakóira, hanem Putyin és Bush jóváhagyását arra, hogy a magyar etnikai kisebbség jogai egyenlőek legyenek az ázsiai és az izraeli állampolgárokéval.
A magán-főiskolákon és a magán-mesterképzőn, az amerikai, a norvég, a svéd, a vallon, az orosz, a német, a francia, a román, a roma, szerb, a szláv, az eszparantó és az olasz nyelv mellett, a magyar nyelvből is lehetne teljesíteni a diplomákhoz a kötelező nyelvvizsgát.
Az újkori szótárakból kitörölnék a „nemzeti” jelzőt, helyette az „európai”, vagy „a kontinensről származó”, új jelzőket lehetne használni.
De vajon valós-e a veszély, nem kell-e félni attól, hogy eltűnnek a biztos pontok életünkből, és nem lesz semmi, amit a közös zászlóra felírhatnák, arra zászlóra, ami alá egy egész nemzet odaállhat?
Ha Önökre nézek, akkor azt mondom nem. Ha azokra gondolok, akik ma a kultúra világát igazgatják, akkor az mondom igen.
Mert minden piaccá nem tehető, minden piacossá nem formálható át.
Szükségünk van arra, hogy különbséget tudjunk tenni a kommersz szórakoztatás és a kultúra kincseinek megőrzése között.
Mindkettőre szüksége van, de a mai magyar fogyasztói társadalom nem érzékeli a világos különbséget közötte.
Aki eljön ma ide, az pontosan tudja, melyik a magyar, és melyik a globál kultúra.
Önök pontosan tudják, és ezért is nézek fel azokra, akik nem engedik, hogy összemosódjon az érték és a kínálat.

Legyenek mindig őrzői az étéknek, támogatói és védelmezői, hogy minden magyar ember, egyformán tudja és énekelje el a Himnuszt.