Éppen 15 éve rendezte meg Nyíradony városa a közszféra első bálját, mely 2001-ben akkorára csúcsosodott ki, hogy azon a télen nyolc bált is tudtak szervezni – mondta el Tasó László polgármester, a térség országgyűlési képviselője a Harangi Imre Rendezvénycsarnokban megjelent 300 bálozó előtt. A város első embere a meghívást elfogadó vendégek közt köszöntötte Rácz Róbert megyei közgyűlési elnököt és Pósán László országgyűlési képviselőt, Halász D. Jánost, Debrecen alpolgármesterét, Arnóth Sándort, Püspökladány polgármesterét, valamint Suba Lászlót, Vámospércs és Máté Attilát, Hajdúsámson alpolgármesterét. Tasó László remek hangulatot ígért, továbbá erőgyűjtést az előttünk álló feladatok leküzdéséhez. Az előbbit alapozta meg a Bennszülött csecsemők tánca, illetve az Indul a bakterház paródiája, majd a nyitótánccal kezdetét vette a hajnalig tartó bál. Tasó László reményét fejezte ki, hogy az idei az utolsó a hét szűk esztendő után, mert szerinte el kell jönnie a változásnak, a megújulásnak. Felidézte a nemrégiben a helyi görög katolikus parókusnak feltett kérdését, miszerint miért kell nekünk viselni a legnehezebb terheket. Az egyházfő válaszában kifejtette: mi vagyunk képesek elviselni az ilyen terheket, továbbá mi vagyunk a kiválasztottak arra, hogy kivezessük az országot a kátyúból, s rendbe tegyük életünket. Az önfeledt bálozáshoz minden adott volt: élőzenekar, karaoke verseny, fotózás korabeli környezetben, koktélbál, éjféltől pedig retro-party.Kép és szöveg: Nyírő Gizella

Kétszer 15 perces félidőkkel teremlabdarúgó tornát szerveztek a Nyíradonyi Harangi Imre Rendezvénycsarnokban a Parlamenti Fidesz-KDNP-Frakció a Hajdú-Bihar megyei önkormányzat, a Nyírségi és választókerületi lelkészek, valamint a Nyíradonyi Öregfiúk csapatának részvételével. A házigazda a torna elnevezéséhez egy különleges, és jól ismert mondatot vett kölcsön: „Bizalmam az ősi erényben”. A házigazda Tasó László, országgyűlési képviselő, Nyíradony polgármestere, a mérkőzések szünetében elmondta: - A térségbeli görög katolikus lelkészek kezdeményezték a találkozót a politika élvonalában tevékenykedő képviselőkkel, mivel úgy érzik, alul vannak reprezentálva az egyház-politika kapcsolatok rendszerében, és ezen változtatni elsősorban a kötetlen közösségi rendezvényeken lehet. Elmondta: - „Nem volt nehéz összehozni és elindítani a mától formálisan is élő kapcsolatot képviselőtársaim, a nyírségi görög katolikus, illetve hajdúsámsoni, debrecen-csapókerti és bagaméri egyházi közösségek református lelkészeivel. A magyarok ősi erénye az erős közösség, az edzett test és a lélek, így a sport feltétlenül az egyik legfontosabb sziget az élet sodrásában. Partnerként szívesen csatlakoztak a megyei önkormányzat közgyűlésének futballszerető tagjai, illetve a helyi öregfiúk csapata, mert közösen valljuk: - a sport közös hang, a sport összeköt. „A teremtornát a megyei önkormányzat hetes rúgásokkal nyerte meg a parlament csapatával szemben, harmadik a nyíradonyi öregfiúk lettek, míg 4. helyen a lelkészek végeztek. Esti közös vacsora közben a jelenlévők arról beszélgettek, hogyan építhetik együtt újjá a közösségeinket egyházaink és a politika formálói, a kereszténység, a hazaszeretet, az erkölcs, a magyarság iránti elhivatottság, a jövő nemzedéke érdekében. A résztvevők kinyilvánították elkötelezettségüket a változás, megújulás iránt, amelyre mindannyiunknak szüksége van. A torna „küzdelmei” és az együttgondolkodás emlékére a résztvevőknek Tasó László egy-egy üveg saját palackozású helyi szüretelésű Rúdhegyi otellóbort ajándékozott. Kép és szöveg: Nyírő Gizella

2010. január 17-én Tasó László, mint fővédnök vett részt a VII . Liget Kupa elnevezésű kispályás teremlabdarugó Tornán. A 3 napos  rendezvényen 28 csapat mérközött az 650.000 Ft összdíjazási fődíjért.

2009. október 7-én 59 gyermek és 12 felnőtt, közöttük pedagógusok, szülők, valamint Antal Sándorné képviselő tett látogatást a parlamentben. Tasó László országgyűlési képviselőnknek köszönhetően lehetővé vált az, hogy az utazásra még a téli hónapokat megelőzően kerülhetett sor. Ezt a napot már a megelőző hetekben is nagy izgalommal várták a kisdiákok. A hosszú, vonattal megtett utat követően egy órakor már a parlament épületében, a szent koronában és a megannyi, szebbnél szebb látnivalókban gyönyörködhetett a nyírábrányi csoport. A főbejárattól a kupolateremhez vezető díszlépcső-csarnok Steindl Imre egyik legszebb alkotása. A kupolacsarnokban körültekintve tizenhat uralkodó gyönyörű szobrának és címerpajzsának látványa tárul a látogatók elé. A korona látványa, mely Európa egyik legrégebben használt és mai napig épségben megmaradt koronája, a legnagyobb élményt jelentette a feledhetetlen emlékekkel gazdagodó gyermekek számára. Az út végén, bár az egész napos utazás miatt egy kicsit mindenképpen fáradtabban, de különféle szép élményekkel gyarapodván és egy emlékezetes kirándulással a háta mögött térhetett haza a kis nyírábrányi csoport. Antal Sándorné Nyírábrányi csoport vezetője

Az első Adventi gyertya meggyújtásával kezdetét veszi egy különös időszak, de talán még nem szakítja ki az embert a hétköznapok monoton, idegesítő forgatagából. Valamire utal, előjelez, sejtet, de nem töri át a mindennapok árnyékát, és nem szorítja háttérbe a megoldásra váró problémák sürgetését. A második gyertya figyelmeztet, hogy történik valami körülöttünk, ami rajtunk és nélkülünk is bekövetkezik, önálló élete van, de be tudunk kapcsolódni. A harmadik gyertya fénye szinte belénk hasít, ráébreszt az idő múlására, de legfőképpen arra, hogy részesei vagyunk az időnek, és ami történik körülöttünk, az velünk is, sőt velünk együtt történik meg. Különös, talán lelkiismeret furdalással is párosuló érzések törnek ránk, rádöbbenünk, hogy mennyi mindent mulasztottunk el ebben az évben is. Miattunk elmaradt családi programok, meghiúsult baráti rendezvények, lekésett találkozók, elkésett mondatok okoztak másoknak sebet, fájdalmat. Megpróbáljuk pótolni a lehetetlent, kompenzálni a kimaradt közös élmények utánozhatatlan hangulatát, újragerjeszteni a régóta kimondatlan érzéseket, valamivel kifejezni a be nem mutatott, de bennünk szorongó szeretetet és ragaszkodást. A negyedik Adventi gyertya fénye megvilágít, bölcsességet áraszt, és átszínezi a rossz lelkiismeretünk miatt leszürkült nyomasztó érzéseinket. Kiengedi, sőt felerősíti a bennünk rejlő, sokszor hónapokig, talán egész évben háttérbe szorított énünket, kicsordul a szeretet, és megszépít minden pillanatot, amit őszinte szívvel várunk. Az Ember, Isteni arcát mutatja, azzal a Fénnyel, amit a Jóság és a Szeretet Királya, mint Kisded, hozott a Földre. Isten, Ember lett, olyan, amilyenre alkotta, amilyennek látni akarja a Teremtője. Ilyeneknek szeretnének látni bennünket, ilyeneknek szeretnénk látni mi is másokat. A gyarló, bűnökkel élő, parancsokat megszegő, szeretet nélküli, hétköznapi ember észre sem veszi, ha érti a Fény üzenetét, hasonlítani kezd az Isteni képmásra. Ezt a hasonlóságot másokban, nekünk kell felfedezni, és közben magunknak is arra kell törekedni, észre vegyék a mi hasonlóságunkat is.A keresztény vallás lényegi eleme a Megbocsátás, amit úgy tudat velünk Isten, hogy ad egy új esélyt az Embernek. A Fia képében elküldi az üdvösség zálogát jelentő Szeretetet, majd feláldozásával és a megbocsátással bizonyítja, hogy semmiképpen nem engedi át teremtményeit a Gonosznak,  megváltja őket, mert szüksége van rájuk.A Földi közösségek életét törvényeknek, szabályoknak kell összetartani, „tilalomfáknak” kell figyelmeztetni arra, hogy megszegői kikerülhetnek belőle. A Szeretet, ami a Megbocsátás után az Üdvösség zálogát jelenti, azonban nem csak azoknak kell szóljon, akik kikerültek, akik megszegték a közösség szabályait. A Szeretetnek sokkal inkább jutalmaznia kellene azokat, akik egyben tartják a családi, rokoni, baráti, munkatársi közösségeket. Tisztelik a törvényeket, szabályokat, akik jók velünk, akiknek nem megbocsátani kell, hanem nekünk kellene a bocsánatukért esedezni, és a szeretetükért hálát adni. Ezzel ellentétben pontosan azokat jutalmazzuk kevésbé, akik minden percben megérdemelnék, akiknek a türelme és odaadása nélkül talán el sem érkezhettünk volna eddig a mostani Karácsonyig. El sem tudjuk képzelni, milyen hiányérzete lehet azoknak, akik nem csak az ünnepek idején, hanem nap, mint nap, olyanok, mint amilyenekké mi is szeretnénk válni, legalább Karácsony idején. Ők az édesanyák, édesapák, a hűséges társak, a szerető gyermekek, a jó testvérek, az igaz barátok, az odaadó munkatársak. Akik itt vannak velünk, körülöttünk. Szeretetre méltóan, és a szeretetünkre vágyóan. Kapunk egy új esélyt ebben az évben is, mert keresztény emberként értjük Karácsony üzenetét. Néha bizonytalankodunk, de lassan azt is megértjük, a szeretetet nem csak érezni, tudatni is kell. Pontosan tudjuk, kik azok, akik a legjobban megérdemlik, és tisztában vagyunk azzal, ez számukra is mennyire fontos. Mégis kicentizzük, és valójában alig szakítunk rá elég időt, hogy elmondjuk, mennyire fontosak számunkra, milyen nagyon szeretjük Őket. Pedig el kell mondani nap, mint nap, örökkön örökké, hogy megérdemlik. Az igazi hiányérzet ezért valójában bennünk van, és büntet, amikor nem érezzük, hogy megértették, amikor nem tudjuk igazi érzéseinket a tudtukra adni. Megérdemeltük, vezekeltünk érte, ezért nem várhatunk holnapig. Szívünk összes melegével, őszintén szeressünk, és mindenki észre fogja venni, hogy Neki szól. Nyíradony Közigazgatási Területén Áldott, Békés Karácsony Adjon Hitet és Új Reményt  Minden Kedves Lakónak! Az Új Év Hozzon Megújulást és Sikereket,  Adjon Hozzá Erőt és Kiváló Egészséget! Nyíradony Város Önkormányzatának Képviselőtestülete nevében: Tasó Lászlópolgármester

1994. december 11.-én 6 jelölt közül Tasó Lászlót választotta Nyíradony lakossága polgármesterének. Ebben az évben 15. éve dolgozik a város élén, a városáért. A nem mindennapi alkalomból közvetlen munkatársai köszöntötték a Városháza tanácskozótermében. A város jegyzője Benő János, titokban, meglepetésként szervezte a megemlékezést, köszöntőjében összefoglalta a 15 év eseményeit, méltatta az elért sikereket: „A város 1994-ben egy újfajta városvezetési szemlélettel ismerkedhetett meg, és Nyíradony várossá válása ettől az időponttól kezdődött meg. Ez a vezetési mentalitás és stílus segített abban, hogy a város megszerezze és megőrizze térségi szerepét és erejét. Megtiszteltetés volt eddig is ebben a munkában közreműködni, és bízunk abban, hogy még legalább ennyi ideig dolgozhatunk együtt polgármesterünkkel.”A „15 éves polgármester” kissé meghatottan köszönte meg az elismerő szavakat és hangsúlyozta: „Minden elért siker, megvalósult cél annak köszönhető, hogy jó hozzáállású és jó szándékú munkatársakkal vagyok körülvéve, akik sokkal többek, mint hivatali dolgozók, a barátaim is lettek. Az első kampányom vezérmondatát is azért választottam, mert valóban hiszem, hogy: „Csak egy út van -  együtt!”.Megköszönte a munkatársak eddigi türelmét, és segítőkészségét, és bíztatta őket: - a ránk nehezedő terhek alól ki fogunk bújni, és kitartással elérünk egy jobb időszakhoz is. A polgármester elmondta, szeretne együtt lenni akkor is munkatársaival, amikor jelképesen „eljön majd a Kánaán”. Erre azonban még várni, sokat kell érte dolgozni, de megéri majd az erőfeszítés, mert mindenki érezni és látni fogja munkája, odaadása értelmét és eredményét.Szilágyi Edinakommunikációs referens