Nyírábrány település története gazdag és mély gyökerekkel rendelkezik.
Az első írásos említése 1279-ből származik, amikor a falu Bátori és Szakolyi családok kezébe került, akik a híres Gutkeled nemzetség tagjai voltak. Ebben az időben a település a Gutkeled nemzetség birtokában volt, és területeik meghatározták a környező vidék történetét, kiterjedt birtokaik a korabeli Szabolcs és Bihar vármegyék területén.
Az 1320 előtt az adonyi monostornak adományozzák a települést, ami ekkor már jelentősen elnéptelenedő falu volt. Az évek során számos nehézséggel szembesült, például 1326-ban a tulajdonos család ellenségei kirabolták és felégették a falut, ami miatt nem található papja a pápai tizedjegyzékekben.
1340 körül azonban ismét újra benépesült a falu, és ekkor egyesült a szomszédos Kisbátorral is. Egyháza védőszentje után 1374-ben neve Szentábrány, majd Szentgyörgyábrány lett.
A következő évszázadok során a település neve változatos formában jelenik meg az írásos emlékekben; így találkozhatunk Szent György Ábrány, Nagyábrány és Nyírábrány elnevezésekkel is.
1448 előtt részei a Várday család birtokában voltak, majd később a Bátoriaké és a Bornemissza családtagjaié.
A török hódoltság idején a település elpusztult, és csak a 18. század végén kezdett újra benépesülni. Ekkor két lakatlan faluhely ismert, melyekre az Ábrahám Puszta és Ábrány Puszta neveket használták.
Az új benépesülés előtt Eördögh György birtokos szlovák és román jobbágyokat hozatott a településre. Ekkor Ördög Ábrány néven említették a falut, majd a magyar-szlovák lakosságú község a Szent György Ábrány vagy Nagy Ábrány nevet vette fel.
A jobbágyfelszabadítás előtt Ábrányi Lajos volt a falu jeles gazdálkodó földesura.
A község 1901-ben egyesült a szomszédos Budaábránnyal, és ekkor kapta meg a Nyírábrány nevet. Ez a név kísérte végig a település történetében, és ma is büszkén hordozza múltjának emlékeit.
1933-tól a – közigazgatásilag egyelőre egyesített – Szabolcs és Ung vármegyéhez tartozott.
A település sorsát és közigazgatási helyzetét befolyásoló további jelentős változásokat az 1945-ös esztendő hozott, amikor Erősstag külterületi lakóhelyet Bagamér nagyközségtől Nyírábrányhoz csatolták.
1946-ban Nyírábrány Hajdú vármegyéhez került át, s ugyanebben az esztendőben külterületi lakott helyeiből megalakult az önálló Fülöp nagyközség.
A közigazgatási átszervezések nyomán 1950-ben Hajdú-Bihar megye része lett, mint önálló tanácsú község.
1972-ben a településhez került a Külső-Liget nevű külterületi lakott hely egy része Bagamértól, 1977-ben nagyközségi közös tanácsú székhelyközség (Fülöp társközséggel együtt).
1989-ben Fülöphöz került át a Tótfalu nevű külterületi lakott hely.
1990-től önálló nagyközségként, saját polgármesteri hivatallal és jegyzőséggel szervezi saját életét.
A 21. században Nyírábrány folytatja fejlődését és megőrzi hagyományait. A közösség összetartó és gondoskodó, büszkék a helyi identitásra és kultúrára. Az oktatás, kultúra és sport területén is számos lehetőség kínálkozik a fejlődésre és az együttműködésre.
Nyírábrány települése büszkén őrzi múltját és építi jövőjét. A modernizáció és fenntarthatóság mellett a helyi hagyományok és kultúra is fontos szerepet játszanak az itt élők életében.