Tájékoztató – a Vámospércsi járóbeteg-szakellátó építésének  szerződéskötésérőlA Vámospércsen, Fülöp, Nyírábrány, Nyíracsád, Nyírmártonfalva és Újléta együttműködésével közös beruházás keretében megépülő járóbeteg-szakellátó támogatási szerződésének aláírása hozta össze az érintetteket a Városháza dísztermébe. A tájékoztatón jelen volt Tasó László országgyűlési képviselő, aki Ménes Andrea polgármesternő ismertetője és Dr. Suba László alpolgármester kiegészítője után köszöntötte a jelenlévőket. Beszédében kihangsúlyozta, hogy ami a emberek életkörülményeinek, vagy életesélyeinek javítására épül, vagy valósul meg, azt támogatni kell és el kell ismerni mindazok törekvését, akik szorgalmazzák. A magyar egészségügy azonban most katasztrofális helyzetben van, és a megépítésre váró szakellátó jövőbeli finanszírozási most még korántsem látszik biztosítottnak. Ennek ellenére bízhatunk abban, hogy a jövő kormánya úrrá lesz a kaotikus állapotokon, és segíteni fog a biztonságos működésben. Kulcsfontosságúnak ítélte meg azt, hogy a vámospércsi szakellátó kiterjessze hatósugarát az Érmellékre, és a romániai oldalról is igénybe vehessék a szolgáltatásokat. Ha ez nem történik meg, akkor bajba kerülhetnek a fenntartók, hiszen alig 15 kilométerre Létavértesen is épül egy hasonló ellátó-központ.Reményét fejezte ki abban, hogy a térség településeinek megtartó ereje tovább javul, és az emberek biztonsága, egészségügyi ellátásuk színvonala érezhetően változni fog a beruházás befejezésével. Felajánlotta segítségét, gratulált a sikerhez a közreműködő és együttműködő önkormányzati vezetőknek és rajtuk keresztül az érintett települések lakosainak.

A Radnóczi Ferenc Kertbarát-kör által szervezett gyümölcs és növénykiállítás megnyitójára kérték fel Tasó László országgyűlési képviselőt, a választókerület központjának ünnepi programja keretében. Szőllős László elnök és Béres László polgármester köszöntője után tartotta megnyitóbeszédét, melyet a következőkben olvashatnak:

Az újlétai Falunapon részt vett Tasó László országgyűlési képviselő, aki köszöntötte a jelenlévőket.Beszédében kihangsúlyozta, hogy a közelgő Szent István Király ünnepére készülve fel kell idézni az államalapítás időszakának nehézségeit, és ki kell emelni, hogy a magyarok képesek országot építeni. Hasonlóan nehéz feladat elé került az ország lakossága, és hasonlóan törékeny a jelenlegi egység, mely első királyunk uralkodásának elejét jellemezték. Akkor azonban Szent István meg tudata védeni, az állam meg tudta védeni polgárait, most pedig inkább azt érezzük, hogy lemondott rólunk. Egyetlen esélye az a magyarságnak, ha visszatér arra az útra, amelyre államalapítónk vezette országát. Ehhez azonban meg kell tudni különböztetni a jó a rossztól, a jóakarót, a rosszakarótól, és képesnek kell lenni bízni egymásban.

Magyar Hirlap 2009. 08.24. számHunor Erna Munkacsoportokat hozott létre a fidesz a vízkészlet, a termőföldek és az erdővagyon védelmére, mert "rejtett formában zajló privatizációt" sejt a háttérben. Az összel törvényjavasatot nyújt be, amlyebn kezdeményezi, hogy az erdőgazdaságok részvényeit ne a magyar állam, hanem az illetéke önkormányzatok birtokolják. Minderről Tasó László, a Fidesz országgyűlési képviselője beszélt lapuknak.

Tisztelt Ünneplők és Emlékezők! Ma este Nyíradonyban, a napokban és holnap az ország jelenkori határain belül és azon túl is, a magyar nemzet legnagyobb és legjelentősebb ünnepére, Szent István király államalapítására emlékezünk. A korabeli magyar állam megszületésének körülményeire és a megmaradását jelentő tettekre, a több mint ezer éves történelmünkre visszagondolva, megemlékezésünk legelején ki kell mondani valamit:- A magyar nemzet képes országot építeni.Ünneplünk, mert az idő szakadatlan folyamán néha horgonyt kell vetni, erőt kell gyűjteni a továbbhaladáshoz, és aki ezt elmulasztja, az kudarcra van kárhoztatva.Ilyenkor az ünneplők olyanok, mint egy család, szokásos rendben készülnek az eseményhez, mindenki elfoglalja a saját helyét, és mindenki igyekszik a legjobb énjét hozzáadni a találkozás fényéhez, vigyáznak, hogy azt semmi ne homályosítsa el.Ünnepek alkalmával mindig készül valamilyen visszatekintés, és most mi is, akik helyet foglalunk Szent István Király Ünnepén, nem kerülhetjük el a számvetést, hogyan bántunk a ránk hagyott értékekkel, hogyan bántunk a ránk bízott szellemi, erkölcsi, lelki örökséggel.Bármilyen szeretetteljes egy család, és bármilyen hagyományápoló és értékmegőrző egy közösség, biztosak lehetünk abban, hogy lesznek dolgok, melyekre nem egyformán emlékszünk, és lesznek, melyek fontossági sorrendjét eltérően értékeljük. Ez mindaddig rendjén van, ameddig a közösség működésének alapjául szolgáló értékekhez nem érünk. Mert ott nincs helye a vitának, hiszen maguk ezek az értékek tartják és tartották össze a közösséget, a családot. Ha a család ilyenkor összegyülekezik, mindenki nagyon igyekszik, hogy őrizze a békességet, még ha egyébként súlyos, megoldatlan ügyek terhelik is a testvérek vagy éppen a nemzedékek, az apák és a fiak kapcsolatát. A hazatérő tékozló fiút, aki az apai örökséggel nem jól bánt, igyekeznek ugyanolyan örömmel fogadni, mint a tisztességes munkában megfáradt idősebb testvért. A családfő, aki az igazságot osztja, az ünnepen a békesség, meg a fiainak örvendő édesanya kedvéért inkább hallgat, s nem korholja az arra okot adó családtagokat.Ezen az ünnepen mi is hasonlítunk egy kicsit ahhoz a családhoz, melyben olyan gyermekek ünnepelnek együtt, akik különböző módon bántak és bánnak az örökséggel. Talán mindannyian szívesen hallgatnánk ma, a bennünket feszítő gondokról, talán mi is inkább arról beszélnénk, ami összeköt bennünket, aminek örülni lehet. Javaslom ezért, tegyünk így.

A nyár közepén szomorú eseményen találkoztak újra Nyírmártonfalván a választókerület Fideszesei. A családtagokkal, a hozzátartozókkal és a helyiekkel együtt kedvenc zeneszámának felcsendülő hangjai mellet utolsó útjára kísérték ki Vida Károlyt, a helyi csoport legelszántabb és legaktívabb tagját. Vida Károly a hitves, az édesapa, a testvér, a rokon, a barát és az aktivista nem bírta tovább. Az élet ránehezedett elképesztő súlyával, fizikálisan és érzelmileg legyűrte a mindig vidám és bizakodó embert, legyűrte a harcost, aki nem ismert fáradságot, ha a közösség ügyeinek jobbítása érdekében dolgozni kellett. Annyi emberi hibája lehetett, mint bármely halandónak, bár sokszor környezete a hibákat sokkal nagyobbnak láttatta, mint amekkorák voltak, és erényeit nem emelte fel abba a magasságba, ahová érdemes tették volna. Volt egy sajátos útja, ami csak az Ő útja, a Vida Károly útja volt. Kitaposta magának és nem is akart letérni róla. Értékrendjét maga választotta, benne a szeretet és a barátság az első helyeken szerepeltek. Akik ismertük erényeivel és gyengeségeivel együtt tiszteltük, akik tiszteltük, igazságszeretetéért, következetességéért, határozottságáért, és a kitartásáért szerettük is. Ritkán beszélt a problémáiról, valójában a nyílt és közvetlen embernek tűnő Vida Karcsi, ahogyan mi hívtuk, zárkózott ember volt. Segítséget mindig csak másoknak kért, gyermekeinek, illetve a számára fontosaknak. Az Ő saját világába nem, vagy csak ritkán engedett be más embert, aminek bizonyára megvolt az oka. Jó lett volna ismerni szándékát, melyben annyira eltökélt lehetett, hogy kérdéses sikerülhetett-e volna befolyásolni e végső döntésében. Sokan megpróbáltuk volna, és sokan arra kértük volna, hogy legyen türelemmel, mert az idő nemcsak mindenre orvosság, hanem bölcsebbé is teszi az embert. Ő eldöntötte, és megtette. Felkészült rá, hiszen leírta, hogy kedvenc ruhájában, vagy ahogyan ő mondta kedvenc „szerkójában” ravatalozzák fel, és legyenek mellette azok a páratlan ereklyék, az aláírt zászlók, melyekre nagyon büszke volt. Felkészült lelkileg és elindult arra a másik útra, melynek végén majd egyszer, az idők végezetével mindannyian találkozunk. Hátrahagyott, befejezetlen élete fájdalommal tölti meg a szíveket, és könnyekkel áztatja el a bánatos szemeket. Egy biztos, nem akart Ő senkit sem bántani tettével, nem üzenni akart a maradóknak, és ezzel választ sem akart adni az életében felmerült kérdésekre. El akart menni, itt akarta hagyni a földi pályát, ki akart lépni ebből a világából. Megtette, és mi rettenetesen sajnáljuk, hogy a szándéka ennyire erős volt. Elfogadjuk akaratát, mely hite szerint csakis az Úr akarata lehetett. Elköszönünk tőle, elköszönök Tőled Barátom, jó utazást kívánva Neked a csillagok útján, és reméljük az vár Rád az Égi Világban, amit attól Te is reméltél. Örültem, hogy megismerhettem benned egy jó szándékú, és tiszta lelkű embert, örültem, hogy a barátodnak tartottál, és a barátod lehettem. Emlékedet megőrizzük, barátságodat nem felejtjük el. Isten áldjon Karcsi! … hát menj, az úton menj tovább!

A szavazás eredménye a városi politikai életének korrektségét tükrözi. A Hajdú-Bihari Hét hetilap azon cikkének elemzésében olvashattuk a fenti megállapítást, mely a június 7.-i Európai Parlamenti Választások megyei eredményeihez kapcsolódott. A magyarországi városokban a szavazáson részt vevő pártok versenyében ugyanis a FIDESZ-KDNP listája Nyíradonyban érte el a legnagyobb arányú győzelmet riválisaival szemben. A 83,17 %-os eredményről minden országos sugárzású televízió és számos napilap is beszámolt, és Kósa Lajos alelnök, Debrecen polgármestere is külön kiemelte a kimagasló eredményt. Hozzátette velősen és sokatmondóan, hogy „ennyire azért nem vagyunk jók”. Ebben a megállapításban is tökéletesen igaza van képviselőtársamnak, mert a végeredményhez a rivális pártok szavazóinak véleményem szerint korrekt, és életszerű hozzáállása is kellett. Azt ugyanis tudják a nyíradonyiak, hogy nagyobb számban laknak a közigazgatási területen MSZP szimpatizánsok, a szavazásokon általában résztvevők száma 800 és 1000 fő között mozog. Azonban szó szerint, arra a népnyúzó, kizsákmányoló, az országot romba döntő, a jövőt is felélő, korrupt politikára, a gazdasági, erkölcsi és morális válságot okozó kormányzásra már a lényegesen nagyobb többségűk is azt mondta: - Elég! Távolmaradásukkal büntették pártjukat, mert azt akarták jelezni, hogy ez azért már sok, és pusztán a „párthűség” nem írhatja felül a józanész kereteit.     Azt mondták ki Nyíradonyban és szerte az országban, hogy nosztalgiából, vagy éppen a jobboldal iránti gyűlöletből, nem maradnak elvakult pártkatonák, és nem fogadják el azt, hogy a hétéves ámokfutás rombolásainak terheit azokkal fizettessék meg, akik ez idő alatt is dolgoztak, családot neveltek, képezték magukat, vagy éppen egy élet munkája után visszafogott módon élték nyugdíjas életüket. A magyar emberek megtették a magukét az elmúlt hét évben is, miközben a korrupcióból lassan világelsővé süllyedő kormányzás tönkre tette az életüket, és mindeközben az ország kizsigerelésével, eladósításával, érdekeinek feladásával, önmagukat és saját klientúrájukat arcátlan módon csalással, adóelkerüléssel, és protekcionizmussal, ordító és fennhéjázó gazdagságba segítette.