Köztisztviselők fejezték be az aktív szolgálatot 2004-től kezdődően a hivatali köztisztviselői kar személyi állományában jelentős változás következett be. Eljött az idő, amikor a Városháza legtapasztaltabb és legbölcsebb dolgozói megérkeztek életük egy fontos állomásához, elérkeztek a nyugdíjkorhatárhoz. Így történt ez az intézménygondnokság, és az intézmények dolgozóinak esetében is, mint ahogy egyébként történik a munkaszerződéses, illetve más jogviszony keretében folytatott munkaviszony esetében is. Az idő múlását, főleg a munkában eltöltött idő múlását sokszor nem vesszük észre.

Parlamenti vitanap  2007. március 27.Tisztelt Elnök Úr, tisztelt Országgyűlés, tisztelt Képviselőtársak! A mai vitanapon azok számára, akik figyelemmel kísérték a hozzászólásokat világossá vált, a kormányoldal képviselőtábora fegyelmezett emberekből áll, akik megszolgálják azt a porciót, amihez lojalitásukkal és hűségükkel hozzájutnak Kiderült ugyanis, hogy hiába bizonyítják egyértelműen a tények, hiába tiltakoznak országgyűlési képviselők, közgyűlési elnökök és képviselők, polgármesterek és önkormányzati képviselők, területfejlesztési szakemberek, a kormány végrehajtja a magyar vidék lakossága elleni legkegyetlenebb és mindent eldöntő merényletét.

(a 4. számú Hajdúhadházi választókerületben) Az 1848/49-es Forradalom és Szabadságharc Ünnepén Ünnepi megemlékezések a 4. számú Hajdúhadházi országgyűlési választókerületben. 2007. március 14-én 11 órától a Hajdúhadházért Egyesület felkérésre a város főterén mondott beszédet Tasó László a Hajdúhadházi országgyűlési választókerület képviselője. Beszédében kiemelte, a magyar nemzet legnagyszerűbb ünnepére mindig emlékezni fognak, mert ez a forradalom győzött, mert először fogott össze a társadalom a haza függetlensége érdekében.

  Ülőhely SzektorSorSzék 3 3 4 Az információs rendszer megtekintéséhez klikkeljen ide!

A demokrácia próbája, a tűrőképesség határa Teljes bizonyossággal mondhatom, hogy az országban sokkal többen vannak azok, akik 2006-ra nem szívesen emlékeznek majd vissza. Az előző év végén és a lassan véget érő tárgyév elején furcsa dilemma elé került az ország lakossága. Nehezen tudták értelmezni a kormányoldal sikerjelentéseit, a „nagy jólétről”, a „minket irigyel Európa” mondókáról, a magyar gazdaságról, mint „pannon pumáról”.

Feltöltés alatt!

Nyíradony város: - Iskolai tantermek építése, kollégiumi férőhelybővítés: - 416.000.000.- Ft Indoklás Az 1974-ben épült egykori diákotthon teljes felújításával és emeletráépítéssel, 8 tanterem kialakításával a gimnáziumi képzés új korszerű körülmények közé kerülhet, illetve 75 kollégiumi férőhely kialakításával a jelentkező igények teljesíthetők. 

Tisztelt Országgyűlés! Valamikor egyszer, réges-régen egy távoli galaxisban, ahol egy Magyarország nevű nemzetállamban egy európai közösség élt, megfogalmaztak egy hosszú fejlesztési folyamatot, az ország jövőjének hangulatát megalapozó intézkedéseket, melyek lett volna egy csúcspontja. A következő 10-14 év beruházásainak, fejlesztéseinek olyan csúcspontot, vagy a munkát összefoglaló és az erőfeszítésekkel járó, de büszkeségre okot adó eredményeket hozó lezárását fogalmazták meg, mely a nemzetnek visszaadta volna szunnyadó tartását.

A háború évszázadának legsötétebb korszaka kezdődött A II. világháború után soha nem látott összefogással indult újra az élet Magyarországon. Azóta sem tapasztalt egyetértéssel láttak munkához a falvakban, a városokban és a fővárosban. A vidékiek küldték az élelmet Budapestre, irányvonatokkal indultak dolgozni annak érdekében, hogy újjá varázsolják a nemzeti szimbólumainkat jelentő épületeket, intézményeket. Néhány év alatt elvégezték egy század munkáját, az összefogás csodákra volt képes. Az ország demokratikus berendezkedése biztosította az egyenletes forráselosztást, a kiegyensúlyozott gazdasági fejlődést.

Amikor a Nemzetközi Nõnaphoz közeledve a köszöntõmet kezdem írni, abban reménykedem, hogy a Kedves Nõi Olvasók ezeket a gondolatokat õszinte tiszteletem jeléül, figyelmességnek tekintik. Teszem ezt azért is, mert nyugodtan mondhatom, eddigi életemben és jelenleg is, a NÕK mindig meghatározó szerepet kaptak. A szülõi házban, ha döntetlenre álltunk, a domináns hangulatot mindig édesanyánk alakította ki. Amikor az iskolában elõször Nõnapra virágot rajzoltunk, azt még ugyanúgy az anyák kapták meg, mint ahogy az Anyák Napi szívecskéket. A következõ NÕ már a tanár néni volt, illetve másoknak az óvó néni. Õket a padtársunk követte, illetve az éppen aktuális „gyerekkori szerelemünk”, és csak aztán következhetett otthon a lánytestvérünk.